A kedvenc filmem: Út a vadonba

Az idézet Sean Penn: Út a vadonba c. filmjéből való. Egy frissen diplomázott srác miután elvégzi az egyetemet, gondol egyet, és hátrahagyja tökéletes, meghatározott szabályok szerint élt életét. A fiú a szó szoros értelmében egyetlen hátizsákkal indul világot látni, melynek ideje alatt csodálatos helyeket lát, különböző emberekkel ismerkedik meg, munkákat vállal, életkörülményeket ismer meg, és gyakorlatilag olyan tapasztalatokkal gazdagodik, ami csak a legbátrabbaknak, a legbölcsebbeknek adatik meg.

Jelenet a filmből
A tudás ugyanis nem az iskolapadban van, hanem a nagy betűs életben, amitől a város elzárja az embereket. Olyan szabályok közt élünk, amelyek megfosztanak az élet legalapvetőbb, legfontosabb ismereteitől, a létfenntartás lehetőségétől. Pénzért és elismerésért küzdünk, nem önmagunkért. Nem ismerjük a világot, sem önmagunkat. Nincs időnk a családunkra, pedig értük megyünk minden nap a munkába...

A film valószínűleg nagy szerepet játszhatott vidékre költözésünkben is, hiszen nekünk valahol ez jelenti az "utat a vadonba", ahol teljes környezetváltozáson mehettünk keresztül, és az áhított természet is testközelből szemlélhető annak jó- és rossz velejáróival együtt.

Christopher McCandless a "Magic Bus" előtt
A filmre visszatérve a történet vége nem végződik "Happy End"-del, de nem szeretném elmondani. Ha valakinek felkeltette az érdeklődését, nézze meg! Egy igaz történetről van szó, melyben az alaszkai, több, mint 10 km-es Stampede Trail túraútvonal egyik helyszíne a filmnek köszönhetően zarándok hellyé vált. A történet főhőse Christopher McCandless amerikai természetjáró, akit Emile Hirsch briliánsan alakít a filmben...